Két borsodi település – Ormosbánya és Szendrő – mélyszegénységben élő iskolásainak nyújt rendszeres segítséget a Tanulj, Tesó! Alapítvány, amely néhány év alatt látványos fordulatot ért el a gyerekek iskolai pályafutásában. Ahol korábban szinte minden második tanuló lemorzsolódással volt veszélyeztetve, ott ma alig akad ilyen diák – sőt olyan is van, aki kifejezetten a szervezetnek köszönhetően választotta a továbbtanulást.
Az ormosbányai Hosztják Albert Általános Iskolában a tanítás után sem csendesedik el az élet: az egyik teremben carbonara spagetti fő egy tanárnő vezetésével, néhány ajtóval arrébb papír reliefeket ragasztanak rétegezve a gyerekek. A főző- és a rajzszakkör is az alapítvány támogatásából működik hétről hétre, ám a szervezet ennél jóval mélyebben kötődik az iskolához.
A történet a véletlennek köszönhetően indult. Juhász Gábor évek óta dúdolta magában a tervet, hogy rászoruló gyerekek táboroztatásával adjon vissza valamit a társadalomnak, a megvalósításhoz pedig egy 2019-es borsodi nyaralás adta a végső lökést, amikor közvetlenül szembesült a régió nyomorával. Évfolyamtársával, Vida Gáborral először csak egyetlen vízitúrát terveztek olyan fiataloknak, akik egyébként sosem jutnak el nyaralni. A szervezést azonban közbevágta a Covid: a szegregátumokban élő, jellemzően feketén, fővárosi építkezéseken dolgozó szülők egyik napról a másikra munka és jövedelem nélkül maradtak. Gáborék ekkor az Age of Hope alapítványhoz csatlakozva élelmiszert és tisztítószert szállítottak a térségbe.
Az egyik adományozó körút során ismerkedtek meg a szendrői Abigél Iskolával, amelynek 25 diákját 2020 nyarán elvitték egy hetes vízitúrára a Dunakanyarba. A 15 és 18 év közötti fiatalok közül huszonhárman ekkor léptek ki először a megyéből. Bár a kezdeti viselkedésük nem kevés nevelői türelmet kívánt, a tábor mélyen megérintette a szervezőket. Gáborban ugyanakkor kétségek is megfogalmazódtak: úgy érezte, hogy az évi egyetlen gondoskodó hét után visszalökni a gyerekeket a hétköznapjaikba akár ártalmas is lehet, hiszen az átélt élmények után még nehezebb elviselni a mindennapi éhezést. Innen jött a felismerés, hogy tartós, egész éves programra van szükség. Mivel az Abigél Iskolával hosszú távon nem találkoztak a céljaik, 2021-ben megalapították saját szervezetüket, amelynek két bázisa a szendrői Apáczai Csere János, valamint az ormosbányai Hosztják Albert Általános Iskola lett.
Az ormosbányaiakkal egy apró gesztus pecsételte meg a kapcsolatot. Az iskola egy uniós projekt keretében ingyenjegyeket kapott a Nyíregyházi Állatparkba, de az útiköltségre nem maradt pénze. „A gyerekeinknek semmilyen lehetőségük nincsen, ha mi nem teremtjük meg nekik valahogy. Itt nincs osztálypénz, 100 forintot sem lehet begyűjteni tőlük semmire” – idézi fel Folyaminé Tomori Tünde igazgatónő. Juhász Gábor ekkor szinte vakon átutalt 100 ezer forintot az utazásra. „Alig ismertük egymást, és ennyire megbízott bennem, ezt soha nem fogom elfelejteni” – mondja az igazgatónő, aki kémia szakosként azt szokta mondani, hogy Gáborral katalizálják egymást: a férfi kitalál valamit, ő pedig azonnal továbbgondolja a megvalósítást.
A legkézzelfoghatóbb eredmény a lemorzsolódás visszaszorítása. A tankerület félévente méri, kik azok a diákok, akik 3,5-ös átlag alatt teljesítenek, vagy egyetlen félév alatt 1,1-et rontanak az átlagukon – ők számítanak veszélyeztetettnek. Ez az arány Ormosbányán néhány év alatt 49 százalékról 3 százalék körüli értékre esett. A javulás a Miskolci Tankerületi Központot is meglepte, tavaly épp ezért kérték fel az igazgatónőt, mutassa be, mi áll a háttérben.
Tünde szerint a kulcs a délutáni szakkörök – jelenleg rajz, természet, kukta és sport – és az ötletes motivációs eszközök összekapcsolása. A foglalkozásokra járás feltétele az alacsony hiányzás és a megfelelő magatartás, a féléves versenyek pedig nem az abszolút jegyeket, hanem a szorgalmat és az előző félévhez mért javulást díjazzák, így a gyengébb tanulók sem morzsolódnak le a versenyből. A nyerteseket élményprogramokra viszik: moziba, falmászásra, barlangtúrára. Az első félévben a mindössze 15 kilométerre lévő kazincbarcikai McDonald’s-ba vitték a győzteseket, ahol a 25 gyerekből 23 még soha nem járt – ez a rövid kirándulás egy egész féléven át adott lendületet nekik.
A szervezet az iskola felszereltségén is segít: ugrószekrényt, zsámolyt és csocsóasztalt vittek, a Furbify közreműködésével pedig egy pályázat révén tanulmányi és közösségi munka alapján saját laptopot kaphattak a diákok. A nyári táborok is megmaradtak a Szentendrei-szigeten, hogy – ahogy fogalmaznak – „legyen egy hét, amikor a gyerekek nem túlélnek, hanem élnek”. A táborokra mostanra önkéntesbázis épült lelkes egyetemistákból.
A délutáni foglalkozások finanszírozása létkérdés, hiszen a tantestület súlyos létszámhiánnyal küzd: a 13 álláshelyből csak 11 betöltött, a pedagógusok óraszáma pedig elérte a jogszabályi határt. „Nem olyan könnyű nálunk dolgozni. Volt olyan, hogy két hét alatt három énektanár mondta, hogy ő ezt nem csinálja” – mondja az igazgatónő, hozzátéve, hogy a gyerekek azonnal megérzik, ki viszonyul hozzájuk őszintén. Az alapítvány a tanárok kiégése ellen is tesz: coachot, tréningeket és jógaórákat szervez. A gyerekek mindennapi gondjaira is reagálnak – egy fiatal atlétának, Gyulának például, aki lyukas nadrágban állt rajthoz az első versenyén, komplett Nike-felszerelést vettek, télen pedig sapkát és kesztyűt osztottak a korcsolyázó gyerekeknek.
A továbbtanulásban is van már áttörés. Egy BorsodChem-gyárlátogatás és az utána meghirdetett „Mi leszek, ha nagy leszek?” rajzpályázat nyomán Alex elhatározta, hogy vegyész lesz; ma a kazincbarcikai Irinyi János Technikumban tanul, és bekerült a Miskolci Egyetem nyári kémiatáborába is. Az alapítvány legnagyobb ereje azonban nem a pénzben, hanem a személyes jelenlétben rejlik. Juhász Gábor az ideje harmadát erre szánja, csaknem hetente órákat utazik a budapesti agglomerációból Ormosbányára. Egyszer, amikor a tehetséges atléta vármegyei döntője egybeesett az iskola szlovákiai kirándulásával, autóval vitte el a fiút a miskolci versenyre, este pedig maga szállította utána a csoport után Rimaszombatra.
Ugyanez a figyelem áll a középiskolai mentorprogram mögött is. Korábban a helyi általános iskolát elvégző 14 diákból az első középiskolai év végére 13 lemorzsolódott Kazincbarcikán a hozott minták hiánya, az önbizalomhiány és a beilleszkedési nehézségek miatt. Erre válaszul Gábor szeptemberenként egy hétre odaköltözik a térségbe, tanítás után a McDonald’s-ban gyűjti össze a diákokat, hogy átbeszéljék a sikereket és a kudarcokat, ruhaadománnyal is segítve, nehogy a kopott megjelenésük miatt érje őket atrocitás. A program első évében a 14 diákból már 12 sikeresen befejezte a tanévet.
Az alapítvány most az iskolával szemben álló romos épület felújításán dolgozik, amelyet az önkormányzat adott ingyen használatba, hogy közösségi térré alakítsák. Céges és magánadományokból, lépésről lépésre haladnak. A cél egy délutáni bázis, ahová átköltöztethetik a szakköröket, és amely nyáron is nyitva lenne; a működtetésére hamarosan felvehetik első főállású munkatársukat. Itt kap majd szerepet az uzsonnáztatás, hogy a gyerekek ne éhesen feküdjenek le, és itt indulna a szociális mosoda is. A településen sok nagycsalád másfél szobás, félkomfortos házban él, télen pedig a fűtetlen, áram nélküli otthonokban nem tudják kimosni a gyerekek ruháit, ami kiközösítéshez és az iskolából való kimaradáshoz vezet. A mosási lehetőség mellett filmklubbal és közös főzéssel próbálnák visszavonni a közösségbe a peremre szorult szülőket, megelőzve, hogy a hatóságok kiemeljék a gyerekeket a családból. A mosodához szükséges nagy teljesítményű gépekre képaukcióból gyűjtenek, az árverésre bocsátott alkotásokat pedig a rajz- és kézműves szakkörös gyerekek készítették.
A riportot olvasva nehéz nem feltenni a kérdést: hány magyarországi iskolában lehetne hasonló sikert elérni, ha lenne egy ilyen Gáboruk, aki időt és pénzt nem kímélve beleáll? A remény az, hogy előbb-utóbb rendszerszintű megoldás is születik erre.
A riport a Szeretlek Magyarország oldalán jelent meg, ide kattintva olvasható.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
